Létbizonytalanság és munkaerőpiac

Hiába csökken a munkanélküliség, a munkavállalók létbizonytalansága csak tovább nő, ennek pedig az az oka, hogy a munkaerőpiac az atipikus foglalkoztatás irányába mozdult el.

Megnőtt az ideiglenesen alkalmazott munkavállalók száma, szinte munkáról munkára ugrálnak, ami kiszolgáltatottá teszi őket. Ezeknél az embereknél a munkaviszony sérülékeny és bizonytalan, a munkabér kiszámíthatatlan, valamint alacsony, a munkaidő előre nem belátható így az élethelyzetük ingatag és tervezhetetlen.

A munkaerő iránti kereslet továbbra is magas, azonban felfedezhető egy nagy változás mégis. Egyre több ember dolgozik részmunkaidőben, vállal munkát időszakosan vagy dolgozik egyéni vállalkozóként.

Sok embernek van munkája, mégis a fennmaradásért küzdenek, míg azt látják, hogy más emberek sokkal magasabb életszínvonalon élnek. Hiába jön létre sok új munkahely, a munkavállalók számára mégis rosszabb helyzetet eredményez, hiszen ezeknek az új munkahelyeknek a minősége is rosszabb a jövedelem, biztonság, továbbképzés, stressz és szociális védelem szempontjából.

Ez az egyre növekvő munkahelyi bizonytalanság megváltoztatja a munkaerőpiac teljes berendezkedését.

Az emberek, akik gyakran váltanak munkahelyet és csak pár napot dolgoznak egy héten, kevesebb esélye van a továbbképzésre, előre lépésre, mint azoknak, akik hosszú távú szerződéssel dolgoznak teljes munkaidőben. Azokat, akik alacsony képzettséggel rendelkeznek és ideiglenes szerződéssel vannak foglalkoztatva, jelentős bérhányad sújt, nem jön létre jövedelmi stabilitás és a bérnövekedés is jóval lassabb.

Az, hogy eltolódott a munkaerőpiac az atipikus foglalkoztatás irányába azt hozta magával, hogy a kormányok enyhítették a munkajogra való törvényeket, a munkavállalók pedig kihasználják a lazább szabályok adta lehetőségeket.

Összességében elmondhatjuk, hogy egyik a másikra hatással van, a probléma, vagyis nem az atipikus foglalkoztatottakkal van, hanem magával az atipikus foglalkoztatással.