Vidéki élmények, avagy az újraindulás első zöngéi

#Maradjotthon...ez nem egyszerű egy 8 éves fiúgyermekkel, ráadásul heteken keresztül. De szerencsére ebben a helyzetben is lehet olyan örömöket találni, ami a fiam által támasztott elvárásoknak is megfelel. Ráadásul nem is kell olyan messzire menni hozzá! Napsütés. Béke. Csend. Zöldellő fák. Lovak. Kecskék. Döngicsélő méhek. Tiszta levegő. És másfél méteren belülre csak egy bátor kisrigó merészkedik. És nincs maszk, kesztyű, szomorú tekintetek, aggódó szavak...Egy ajkai farmon jártunk! Az élmény elmondhatatlan. A városi gyermek hatalmas traktorok, kombájnok között, melyekre fel is ülhet, sőt még kisebb távon ki is próbálhat! Óriási magasságban, 2 méteres kerekeken, félelmetes hanggal tolatni és előre haladni egy 210 lóerős traktorban! Ez aztán a boldogság! Az a kisfiú arc pedig leírhatatlan! Ezt követően szabadon rohangálni csüngőhasú malackák (bevallom én sem láttam még élőben ilyet), „hagyományos” malacok, kecskék és gidáik között, lovakat simogatni, hozzájuk bújni, tisztaságukból erőt meríteni, megnyugodni...Igen, ez kell! Megállni egy pillanatra, nem gondolkodni, és csupán a létezés pillanatának élni, élményt szerezni, melyet nem felejtünk!...és az a csillogó, boldog kis szempár, mindent megér. Egyetlen aprócska "árnyékot" vittünk csak magunkkal, mikor kisfiam hazafelé így szólt:

"Anya, én 10 malacot szeretnék, ugye kaphatok?!"

Fribiczer Éva, Tatabánya