Karantén – tippek a szerelem túléléséhez

Furcsa dolgokat hoz ki belőlünk a karantén kapcsolati szinten. Amint Kínában enyhítettek a vesztegzár szigorán, az emberek  tömegesen  vették  célba  a  hivatalokat,  hogy  benyújtsák  a  válási  keresetüket.  Franciaországban  a miniszterelnök  lefoglalt  20.000  szállodai  szobát,  hogy  a  karanténból  legyen  hová  menekülniük  a  bántalmazott feleségeknek. Floridában az egyik kórház új szülészeti szárnyat épít, hogy elbírjanak a karácsonyi baby-boommal...Mi tesz a kapcsolatunkkal a bezártság és hogyan jöhetünk ki belőle jól?

A karantén 3 fronton is nehezíti a dolgunkat:

1. A szokásosnál hosszabb együttlét felszínre hozza azokat a feszültségeket, amelyeket egyébként sikerrel szőnyeg alá  söprünk.  Ez nyugalmi  időben is  jól  ismert  jelenség,  hisz  nyaralás  és  karácsony  után  ugrásszerűen  megnő  a párterápiára jelentkezők száma.

2. Magasabb az egyéni alap-feszültségszintünk (aggódunk az egészségünk, a szüleink, a gyerekeink, a munkánk, a bevételeink miatt), és ezért a kapcsolatainkban is ingerlékenyebben reagálunk.

3.  A  bezártság megfoszt  minket  azoktól  a  külső  erőforrásoktól  (edzőterem,  barátok,  kirándulás, csapatépítő, munkába járás), amelyek hozzájárulnak az otthoni kiegyensúlyozottságunkhoz. E három hatás összeadódik és egyszer csak berobban. A robbanásnak pedig a legfontosabb emberi kapcsolataink, a gyerekeink és a társunk látják kárát.

Mit tehetünk, hogy a karanténból erősebb párokként és családokként jöjjünk ki, mint ahogyan belementünk?

1. Állítsuk fel a napirendet! Március  közepe  óta  a  párterápiás  konzultációkat  áthelyeztük  az  online térbe, és  már  néhány  hét  alatt is  jelentős különbség mutatkozik a jól működő és az akadozó párok között –külsőleg is. Az akadozó párok jellemzően elhagyják magukat (a férfiak borostásan, ápolatlanul, alulöltözötten –volt, aki konkrétan egy szál alsóban ült a kamera elé, nők  kócosan,  otthonkásan),  engedik  a  napot  is  kifolyni  a  kezük  között,  éjjel  sokáig  sorozatokat  néznek,  aztán átalusszák a délelőttöt... A jól működő családok tartják magukat a napirendjükhöz, csinosak és ápoltak otthon is, és rendet tartanak maguk körül. A jelenséget tehát meg is fordíthatjuk: Ha jól akarunk működni párként és családként, rakjunk  rendet  magunk  körül  és  tiszteljük  meg  magunkat  és  a  társunkat  is  azzal, hogy  odafigyelünk  külsőnkre. A napirend  emellett  segít  a  work-life  balance  megteremtésében  is,  hiszen  egy  szervezetlen  lefolyású  napon  egyik feladatból rohanunk a másikba, és amikor a gyereket „homeschoolingoljuk”, akkor a munka miatt van bűntudatunk, amikor pedig a home office-ba temetkezünk bele, akkor a gyerek miatt érezzük rosszul magunkat. Válasszuk el a munkát és a családi életet időben – és ha lehet, térben is!

2. Ismerjük meg a saját működésünket és kérjünk segítséget! A bezártság minden szinten megmutatja, hogy mennyi tartalékkal rendelkezünk. Anyagilag, kapcsolatilag és lelkileg is. Ahogyan pedig haladunk időben előre, az olló két szára egyre jobban szétnyílik azok között, akik tartalékoltak a válság előtt és azok között, akik nem. Egy kimerült állapotban könnyű eljutni odáig, hogy a gondolatok már csak egy szűk és  sötét  szobában  kergetőznek  körbe-körbe, és  minden  elveszíti  az  értelmét.  Sajnos  az  elmúlt  héten  már  3 öngyilkosságról  is  hallottam a  tágabb  ismerősi  körömben,  ami  tragikus  példája  ennek  a  jelenségnek.  Nem  kell azonban senkinek eljutnia idáig. Ha ismerjük a saját működésünket, akkor elejét vehetjük a bajoknak már az első jelzéseknél. Én például tudom magamról, hogy amikor lelkileg kimerülök, akkor sértődékennyé válok. A családtagjaim megjegyzéseire sokkal érzékenyebben reagálok és abban is bántást látok, amit ők viccnek szántak. Jelzés számomra az is, hogy túlzottan elérzékenyülök egy filmen, vagy hogy nem férek a bőrömben, rám tör a mehetnék. Ha ismered a  lelki  működésedet,  akkor  már  az  első  jeleknél  segítséget  tudsz  kérni.  Én  elmondtam  a  feleségemnek  és  a lányomnak, hogy most több figyelemre van szükségem, töltsünk több időt együtt, ne csak munkával, hanem játékkal, önfeledt beszélgetéssel és filmezéssel. Ez gyorsan helyrebillentett.

3. Szakítsunk időt egymásra, kettesben is! A  sok  betöltött  szerepünk  között  könnyen fixálódik a  figyelmünk  azokra,  amelyek  hangosabban  kiabálnak.  Ha  fél napig nem figyelünk a gyerekre, biztosan hangos következménye lesz. Ha nem figyelünk oda egy napig a munkára, annak  bizony  meglesznek  a  látható  következményei.  Könnyen  megtörténik  ilyenkor,  hogy  a  leghalkabb  szerep háttérbe szorul. A társunk megértő, kedves, toleráns, támogató, ám egyszer csak az ő tartalékai is kifogynak, és akkor már minket sem tud erősíteni. Ezt megelőzhetjük azzal, hogy rendszeresen és tudatosan elkülönítünk időt kettőnkre. Írjuk be ezt is előre a naptárunkba és ahogyan a meetingre nem engedjük be a gyerekeinket, úgy a páros időbe sem engedünk beleszólást a munkának és a szülői szerepünknek.

4. Én-időre a karanténban is szükségünk van! Régóta ismerjük a mondást: „Ha anya jól van, mindenki jól van. ”Ugyanez érvényes az apákra is. A jóllétünket pedig meghatározza az, ahogyan önmagunkkal bánunk. Nem lehet folyton csak adni, vissza is kell tölteni. Éppen ezért az én-időnek  a  karanténban  is  helyet  kell  találni.  Én-időnek  számítanak  azok  a  tevékenységek,  amelyeket  nem muszájból, nem haszonért, hanem csak úgy örömből teszünk. Amikor egy kicsit megszűnik az időérzékünk, amibe belefeledkezhetünk,   ami   kikapcsol   és   új   impulzusokkal   tölt   fel.   Ha   pedig   megint   bekapcsol   a   fránya lelkiismeretfurdalás,  mert  ehelyett  dolgozhattunk  is  volna,  akkor  jusson  eszünkbe  a  játékpszichológia  fontos megállítása: „A játék ellentéte nem a munka, hanem a depresszió.”

5. Használjuk ki az otthonlétet a tanulásra! A legtöbb embernek a karanténban több ideje van, mint azelőtt. Valójában sokan nem is szeretnének visszamenni a  korábbi  életstílusukba.  Egyfelmérés  szerint  a  britek  mindössze  9%-a  szeretné,  hogy  a  karantén  után  ugyanúgy folytatódjon az élete, mint korábban. A felszabadult időt fordíthatjuk önfejlesztésre, tanulásra. Most van itt az ideje, hogy elővegyük azokat a könyveket, amelyeket már olyan régóta el akarunk olvasni. Most kell megnézni azokat a videotréningeket,  amelyeket  félretettünk  későbbre...Sok  terület  szakértői  most  a  felszabadult  idejüket  mások képzésére és fejlesztésére fordítják, a content-gyártás hihetetlen lendületet vett. Én is minden hétköznap este 9-től élő  Facebook  eseményt  tartok,  hogy  párok  ezreinek  adhassak  muníciót  a  bezártság  sikeres  megéléséhez.  Az  itt feltett kérdések pedig nagyon pontos képet mutatnak arról, hogy mik a legjellegzetesebb kihívások, és azok hogyan változnak az otthon töltött napok számának előrehaladtával. Ha akarod, találkozhatunk esténként a facebookon.

6. Óvatosan az alkohollal! A feszültség csökkentésére sokaknak kézenfekvő megoldás a pohár. A bezártság pedig feszültséggel jár, és már kész is  az  alibi  az  iváshoz.  Legyünk  azonban  nagyon  óvatosak!  Az  alkohol  ugyan  rövid  távon  oldja  a  feszültséget, pontosabb  annak  érzetét,  a  feszültséget  okozó  problémát  azonban  nem  oldja  meg.  Azt  továbbra  is  nekünk  kell megtennünk. Ha pedig eltompítjuk az érzékelésünket és kikapcsoljuk a problémamegoldó képességünket, akkor az bizony egyre nehezebb lesz. Ráadásul gondoljunk csak bele, milyen mintát adunk ezzel tovább a gyerekeinknek. Ha apa  a  nyomást  alkohollal  csökkentette,  akkor  a  fiának  is  ez  lesz  a  természetes,  amikor  majd  felnőttként  hasonló helyzetbe kerül. Azt mondják: „Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek.” Én ezzel nem értek egyet. Inkább azt vallom, hogy amit Jupiter nem szeretne, hogy kisökör tegyen, azt maga se tegye. A gyerekeink ugyanis nem azt teszik, amit mondunk nekik, hanem amit látnak, hogy teszünk. Éljünk tudatosan, és fordítsuk mindazt a változást, amit a karantén behozott az éltünkbe a lelki életünk, a családunk és a szerelmünk előnyére!

Dr. Mihalec Gábor, párterapeuta, a HRCV kedves ismerősének vendégbejegyzése